1. |
Névmás
03:06
|
|||
nem kér meg soha senkit sem
hogy a fájdalmán enyhítsen
nem beszél csak sorvad csendben
belső sebekből vérezve
megtépázva elméje
gonosz és torz fantáziaképek
mérgekkel telt emlékek,
utolsókat rúgja testében
a lélek.
Reggelente halottakkal ébred
Mert Meghal,
Ki a pók hálójába téved
Furcsa talán de így jobb a magány, ha társai levágott testrészek
- GYerünk! Emésszed! –
Mélyül a vágy, foga húsukba vág vérszomja nem ismer mértéket
Éhes a fenevad, bármire képes a vadászat soha nem ér véget
Gyilkos félhomály
Minden készen áll
A testükből zabál
Édes félhomály
Nem látja senki már
A lelkükből zabál
Menekülni kár, úgyis utolér
Ő elvesz sohase kér
Nem válogat,
Mert tudja, kell egy áldozat
egyszer úgyis véget ér majd az útja
És végül semmi más nem marad
Csak csontok vér és salakanyag
Örökre nevéhez tapad
Nem mossa le az eső
Neki most már késő, és mint a kátrány
Fekete marad a szivárvány
|
||||
2. |
Lárva
03:21
|
|||
Nehéz idők jönnek, széneső mossa el a reményeket
Sötét megváltók követnek el ellened merényletet
Kérlek engedd szabadjára ma a szörnyet
Aki mer az jöjjön, aki fél azt öld meg
Ébresztő Lárva!
Bűzös burkodba zárva
Álmodban leigáztad már a Földet
Engedd szabadjára a szörnyet
A sár még visszakíván
De te repülnél az égbe fel
Oly hosszú idő után
Végre először önmagad leszel
ELŐSZÖR! Önmagad leszel…
Minden új most de te csak szállj
Ne törődj azzal hogyha fáj
Semmi nincsen a múltból már
Semmi, miért egy kicsit is kár
Szomjadat oltja a vér
Ne félj!
Ösztönből vétkezz
És emlékezz:
Megbélyegeztek, azt hazudták életed végéig űz a bűn
Bármit is csinálj
Rájöttél mégis nem jelenthet neked semmi más vigaszt, csak az
Ha lángol a világ
Csak az, ha ég, és benne minden mocsok és szemét
Lángokban áll
Akár a pokol
|
||||
3. |
Háborúból jöttem
02:56
|
|||
Háborúból jöttem ,az arcom még véres
Nem tudtam eddig, hogy az ember ilyenre is képes
Ilyenre képes!
Olyan az egész mint egy rohadt rémálom
Testvéreim halálát kívánom
Nem látszik ahogy vérzem
De tudom érzem, tudom érzem rég
Messze mögöttem halottak hevernek
Mégis hallom őket, ahogy nagyon halkan énekelnek
Olyan az egész mint egy rohadt rémálom
Testvéreim halálát kívánom
Nem látszik ahogy vérzem
De tudom érzem, tudom érzem rég
Itt maradtam egyedül a sötétben
Vártalak mert nagyon féltem
Vártalak nem jöttél el értem
Kérdeztelek nem mondtad meg miért nem
Miért nem…
|
||||
4. |
Szirének hangja
02:46
|
|||
Megbénított agyad, halálba menetelve
Zsibbadtan csúszik a szomjas csatornába Le
Véres taknyod csorog az életedre szárad
Vastag ködként lebeg nyomodban a bánat
Akaratmentes fogoly, az időd lassan lejár
Szárnyas majmok hátán a valóság messze száll
Kiálts! Élvezd hogy nincsen határ
Hogy túléld a zuhanást régóta nem számít már
Meddig bírod így, mindig önmagadnak ártva?
A tükörből bámuló idegent kérdezed, mennyi van még hátra?
Mélyre elásva minden fájdalom
De ha felszínre tör majd egyszer több tonnás súlya összenyom
Szirének hangja hív, szíved egyre gyorsabban dobog
A gép magába szív, rabul ejtenek színes démonok
Hazug álomvilág, nem felel
Vakon ténferegve végül elesel
Hová tűnt a varázs
A millió tarka mese
Nem úszod meg tese
Híznak a lyukak/ rádszakad a valóság
Nem marad semmisem/ Nem segít senki sem
Kapaszkodnál/ De már nincs miben
De már nincs miben/ De már nincs kiben
|
||||
5. |
Süllyesztő
02:16
|
|||
Három lánnyal egyszerre
Három percig tart csak a béke
Kiéhezve az érzésre
erőszak nélkül három percre
Meghalnék érte életem nem féltve
Csak három percig lehetne már béke
Mint három lánnyal szeretkezni végre
A rideg és démoni sötétségben
Kegyetlen ősi démonok,
Az agyammal játszotok
Mire hármat üt az óra eltűntök végre
A gonoszság csak utat tör bennem
Hiába minden a fegyver már éles
Rájöttem végre hogy a vér íze mily édes
Kegyetlen ősi démonok,
Az agyammal játszotok
|
||||
6. |
Mielőtt felkel
03:29
|
|||
Az álmaink elvesznek
Gyorsabban mint ahogy megszülettek
A gyilkos Nap öli meg őket
Gyűlölöm a fényeket
Bárcsak örökké tartanának a sötét éjjelek
Előcsalva gonosz lényeket
Világosság szülöttjei…..Féljenek!
Ezerszemű betonszörnyek
Növekedjetek az égig
Takarjátok el előlem
Többé ne kelljen Napba néznem.
Szorítsatok magatokhoz
Most megnyúlik minden árnyék
Elporladnék rögtön
Ha mégegy fénysugarat látnék.
Boruljon sötétségbe
A világ örökre
Kátrányvirágok fekete pora hulljon a szemembe
Vakuljak Meg! Kérlek temessetek feneketlen verembe
Arccal lefelé fektessetek, gyorsan mielőtt felkel
Az áruló álomgyilkos, és hátba támad a reggel
|
||||
7. |
Agyrém
05:32
|
|||
Sápadt őszi napfény jégesőbe fordul
Egymillió üres gyomor utolsókat kordul
Vigyorog egy démon, foga helyén pengék
Meg akar csókolni, de én inkább mennék
Haza hogyha tudnám, azt merre találom
Vagy ha előbb utol nem ér rózsaszín halálom
Ereimben varangyoknak okádéka csorog
A Föld is megáll lassan, és tovább nem forog
Én meg csak fekszem, gyászolom a Holdat
Míg végül a fejem teljesen leolvad
|
Streaming and Download help
If you like Watchmybag, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp